szenvedély
szenvedély [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Nagyon heves, szinte ellenállhatatlan erővel megnyilvánuló, kirobbanó érzelem; indulat. Ádáz, elszabadult, elvakult, fékeveszett, féktelen, izzó, lángoló, múló, szilaj, vad, vak szenvedély; a szenvedély fellobbanása; szívében szenvedélyek dúlnak; elcsitultak, elültek v. lecsillapodtak szívében a szenvedélyek; elragadta a szenvedély; kihalt szívéből a szenvedély; enged a szenvedélyeknek; szenvedélyeit szabadjára engedi; felkorbácsolja, fellázítja, felszítja, felzaklatja a szenvedélyeket; fékezi, leküzdi, megfékezi szenvedélyeit. Szűk már az ősi ház… Künn a zavarban küzdő szenvedélyek Gyujtják szívünk magas célokra. (Kisfaludy Károly) Ki fékezendi meg Az ember szenvedélyét, Midőn iszappal hányja fel Háborgó lelke mélyét? (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Erős, nagyfokú szerelem, néha erős érzéki vágy. Heves szenvedélyre gerjed, gyúl v. vagy gyullad vki iránt. Jer, szeretlek, szép leányka, Jer, szeretlek szenvedéllyel. (Petőfi Sándor) Csöndes szívem, többé nem ég: Nem bántja újabb szenvedély. (Vajda János) Megőrjít… | az asszony nélkül gyötrő szenvedély. (József Attila) || b. (költői) Nagyfokú harag, gyűlölet. Csak pirosló füle látszik, Az mutatja a szenvedélyét. (Arany János) Hadd keringjenek körülötte tovább a téboly és szenvedély megszállottjai. (Karinthy Frigyes)
2. Az egész lelki életen elhatalmasodott tartós vágy, törekvés. Vmely szenvedély rabja; ura szenvedélyeinek; valóságos szenvedélye lett az olvasás; úrrá lett rajta a szenvedély; szenvedély hajtja, űzi; vmely szenvedélynek hódol; leküzdi szenvedélyeit; szenvedély(ek)től mentes. Valami szenvedélye mindenkinek van. Egyiké a kártya, másiké a ló, még olyan is van, aki a kutyába vagy a puskába bolond. (Tömörkény István) Azelőtt morfinista lehetett, de a fogságban nem panaszkodott, hogy szenvedélyéről le kellett mondania. (Kuncz Aladár) || a. Nemes igyekezet, jellembeli tulajdonság. Szenvedéllyel foglalkozik vmivel, szenvedéllyel űz vmit. [Az új tanítónak] nem is volt szenvedélye a tanítás. (Móricz Zsigmond) || b. Rossz, káros jellembeli tulajdonság, szokás. Távol volt tőle a személyes hiúság és féltékenység. E rossz szenvedélyek keserítik el sokak életét. (Csengery Antal) Úgy látszik, hogy szenvedélyed Veszélybe hozni az egész phalanstert. (Madách Imre) || c. Vkinek a szenvedélye vmi: vmi az ő számára olyan foglalatosság, amelyben különösképp örömét leli; kedvtelés, passzió. Szenvedélye a sport, a tánc. Egyedüli szenvedélye volt Petőfinek a billiárd. (Jókai Mór)
3. (ritka) Rossz szokás.
Szóösszetétel(ek): 1. szenvedélymentes; szenvedélyteljes; 2. játékszenvedély; kártyaszenvedély.
szenvedélytelen; szenvedélyű.
