szenvedelem
szenvedelem [e-e-e-ë] főnév …lmet, ..lme [e, e] (elavult, irodalmi nyelvben)
1. Heves, nagyon nagy erővel kitörő érzelmi szenvedély. Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek. (Kölcsey Ferenc) A francia forradalomban… a sokáig lenyűgözött szenvedelmek diadalát [látták]. (Szalay László) || a. Szenvedélyes szerelem. Kis húga… Omló hajának éjszín fürtiben Nagy szenvedelmek láza még pihen. (Arany János) Övék [= a sorsomat irányító kezeké] az álmom, a borom, az asszonyom, a szenvedelmem. (Ady Endre)
2. Ilyen érzelem tárgya. Fény és dicsőség sohasem voltak s nem lesznek szenvedelmeim. (Kölcsey Ferenc) szenvedelmes.
