székel
székel [e v. ë] ige -t, -jen [ë] (választékos)
1. tárgyatlan (hivatalos) <Uralkodó, főpap, hatóság, hivatalos személy> állandóan tartózkodik, lakik vhol; hivatala, tisztsége gyakorlásának központi helye, székhelye van vhol. A bizottság a megye székhelyén székel. A magyar kormány Budapesten székel. A parancsnokság a városban székel. Lajos király… | Most Budán székelve, éjt-napot eggyé tesz. (Arany János)
2. tárgyatlan (ritka) Vmi vhol székel: vminek (működési) helye, székhelye van vhol. A szív a mellkas közepén székel.
3. tárgyatlan (orvostudomány, választékos) Székletet ürit; nagy szükségét végzi. Rendszeresen, rendszertelenül székel. || a. tárgyas (választékos) Vmilyent székel: vmilyen székletet ürít. Keményet, lágyat, nyálkásat, véreset székel.
székelő; székeltet.
