székelés
székelés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a székel igével kifejezett cselekvés, ill. állapot.
1. (orvostudomány, választékos) Bélsár kiürítése a végbélen át. Könnyű, nehéz székelés; naponkénti székelés.
2. (ritka, régies) Az a tény, hogy vki vhol székel(1); székhely tartása vhol. A királynak Budán való székelése idején.
székelési.
