szusz
szusz főnév -t, -a v. (népies) szussza (csak egyes számban) (bizalmas, gyak. tréfás)
1. <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban.> Az a tevékenység, amidőn valaki lélegzetet vesz, ill. ennek észlelhető eredményeként a hangos és szapora lélegzés. Kifogy belőle a szusz: nem győzi tovább tüdővel, erővel a fáradságot; nincs már benne szusz: a) már nincs ereje vmihez; b) (bizalmas) nem lélegzik, nincs benne élet; c) (átvitt értelemben) (nagyrészt) elillant már belőle a bele pumpált, préselt, sűrített levegő (pl. futballbelsőből, kerékpár- v. autógumiból); kifogy a szuszból: nem bírja tovább tüdővel, szívvel, erővel, elfogy az ereje, elfullad, kifullad; győzi szusszal: elég ereje van vmihez; egy szuszra: a) egy erőfeszítéssel, egyúttal, egyfolytában; b) nagyon gyorsan. Kukorica Jancsi elfutott előle, De korántsem azért, mintha talán félne… Csak azért futott, mert világosan látta, Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája… Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott. (Petőfi Sándor) [A lányokat] vidd el… magaddal munkába, aki legjobban győzi szusszal, azt vidd a paphoz. (Justh Zsigmond) Oly viharosan dobogott a szíve, úgy erőlködött, hogy néha-néha elfogyott a szusza. (Krúdy Gyula) Az aranyos kis papné… egy szuszra elmondatott minden, de minden pletykát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben is, bizalmas, gyak. tréfás) <Főleg állandósult szókapcsolatokban.> Életműködés. Alig van már benne szusz: alig lélegzik, halódik; még benne van a szusz: még él; beléfojtja vkibe a szuszt: megöli, megfojtja; → kiszorítja vkiből a szuszt; tartja vkiben a szuszt: tartja benne az életet, a lelket. Én már meg is haltam, Csaba. Csak épp hogy egy kis szusz még bennem időzgél. [= időzget]. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, tájszó) Felfuvalkodottság, önteltség, fennhéjázás, gőg. Nagy benne a szusz.
szuszos.
