szurtos
szurtos melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. Olyan <személy>, akinek keze, arca v. ruhája a mesterségével, munkájával együttjáró füsttől, koromtól, piszoktól szennyeződött, v. aki mosdatlanság stb. miatt mocskos, szutykos lett. Szurtos kéményseprő, kovács, vályogvető; szurtos gyerek. Szurtos kislány zöld pléhkocsiban tologatott egy ordító csecsemőt. (Babits Mihály) A mókázásra abbahagyja a munkát a két szurtos inas is, s szépen odasomfordál. (Gelléri Andor Endre)
2. Piszkos, szennyes, mocskos, elhanyagolt <testrész, tárgy, helyiség>. Szurtos kéz, láb; szurtos ruha; szurtos konyha, lakás. Szurtos lett a keze. A lucskos parasztok szurtos képpel járnak. (Csokonai Vitéz Mihály) Csak vezette Pákhot, keresztül Debrecen sáros utcáin, míg… a város végire nem értek. Ott volt… egy sor rongyos, szurtos ház. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): szurtosruhás.
szurtosodik; szurtosság.
