szurdal
szurdal ige -t, -jon (kissé régies)
1. tárgyas Hegyes eszköz, tárgy egymás után többszöri szúrással sért, megsebez vkit, vmit. Egres szedésekor a tüskék szurdalták az ujjamat.
2. tárgyas <Személy> hegyes tárggyal ismételten megszúr vkit, vmit. Égethetsz, szurdalhatsz, Nem féllek, se téged, Se tüzed, se vasad. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (ritka) Vmi szúrni szokott; az a sajátsága, hogy szúr. A rózsa szép virágszál, De tüske szurdal ágán. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. tárgyatlan (költői) Vmit keresve, kutatva többször (oda)szúr vhova. Egy élőfárul hosszu póznát törvén, Méregeti azzal, milyen mély az örvény, Szurdal a fenékig itt is, ott is sokat. (Arany János–Ariosto-fordítás)
Igekötős igék: átszurdal; beleszurdal; felszurdal; megszurdal; összeszurdal; végigszurdal; visszaszurdal.
szurdalás; szurdaló.
