szúrás
szúrás főnév -t, -ok, -a
Általában a szúr (főként 1–4) igével kifejezett cselekvés, mozdulat, ill. jelenség: az a cselekvés, hogy vmit vhova szúrnak, ill. az a tény, hogy vki, vmi szúr.
1. Hegyes, szúró eszköznek, fegyvernek vmibe való döfése, belemélyesztése, ill. az a cselekvés, művelet, hogy ilyen eszközre rászúrnak vmit. A karónak a földbe szúrása; a villának a húsba szúrása; a csirkének, halnak, szalonnának nyársra szúrása. || a. Vkinek, vminek ily módon való megsebzése; szúrt seb okozása v. ennek kísérlete. Kivédte a veszedelmes szúrást. A böllér egyetlen szúrással végzett a disznóval. Két szúrással megölte áldozatát. Combja szurást vett [= kapott], és keze, melle, baloldala vérzett. (Vörösmarty Mihály) Kardját senye [= balkezes] Lőrinc forgatja emberül, Sok szúrást ügyesen, sok vágást kikerül. (Arany János)
2. Ennek eredménye, következménye; szúrt seb. A szúrás még sokáig látszott a mellén. Testén több szúrás van. Mély szúrást ejtett a karján.
3. Az így okozott hirtelen, nyilalló fájdalom. Az injekciós tű szúrását szisszenés nélkül állta. Két szúrást fog érezni. Két szúrást. – Már meg is történt az első. A beteg … állta. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Szúró, nyilalló fájdalom. Szúrást érez a hátában, a tüdejében. Harmadnap múlva nem érzettem azt a nehéz szúrást a szemeimben. (Mikes Kelemen) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Gonoszkodó sértés, kellemetlenkedő megjegyzés. Tréfás szúrás. Nem tudta elviselni az apró szúrásokat sem. Ha a nevetséges öl, akkor mi meg voltunk ölve. Az embereknek annyira tetszett ez a finom szúrás, hogy nem takarékoskodtak vele. (Móricz Zsigmond)
4. Az a tény, hogy vmely szúrós, hegyes dolog, eszköz, tárgy, anyag szúr (3) vkit, vmit. A bogáncs, a tövis, a tüske szúrása; bajuszának, szakállának szúrása. Egy szög szúrását érzi a cipőjében.
Szóösszetétel(ek): késszúrás; napszúrás; tűszúrás.
szúrási; szúrásos.
