szünös-szüntelen
szünös-szüntelen [ü-ü-e-e v. ű-ü-e-e v. ű-ű-e-e] határozószó, (régies) szünös-szüntelen [ü-e-ü-e-e v. ű-e-ü-e-e v. ű-e-ű-e-e] (népies, kissé túlzó)
A legkisebb megszakítás, szünet nélkül; folytonosan, szakadatlanul. Jő-megy a népség Be és ki, szűnes-szűntelen. (Arany János) Körülötte papok, orvosok… lessék parancsát szünös-szüntelen. (Gárdonyi Géza)
