szűnő
szűnő [ű v. ü] melléknév és főnév
I. Olyan, ami szűnik, erejében csökken, v. ritkábban fordul elő. Szűnő eső, fájdalom, láz.
II. főnév Szűnőben van: <vmely tevékenység, állapot> tartalmában, erejében csökken. Láza szűnőben van. A zaj szűnőben van.
