szükséges
szükséges [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan személy, dolog, akire, amire vmely cél érdekében szükség van. Szükséges holmi, jövedelem; itt minden ember szükséges; megteszi a szükséges intézkedéseket; szükséges rossz ←. (szójárás, népies) Étel, ital, álom, szükséges e három. Fonák, hivságos, ferde minden, Hanem szükséges; ez vigasztal. (Reviczky Gyula) Én… olyan országot keresek, ahol a nemesség nem szükséges. (Mikszáth Kálmán) Egy kézimunkázó nő majdnem olyan szükséges egy barátságos szobába, mint a magvakat ropogtató madár a kalitkában. (Krúdy Gyula) „Hazád akarta,” hallom előre a | mentegetőzést… „ma ott szükséges minden ember, | ahova rendelik!” (Szabó Lőrinc)
2. Olyan <dolog>, amelynek törvényszerűen meg kell lennie, ill. be kell következnie. Minden szükséges és természetes. (Szabó Lőrinc) || a. (rendsz. névszói állítmányként, főnévi igenévvel) Olyan <dolog>, amelynek meg kell történnie; elkerülhetetlen. Ezt szükséges tudnod. Ezt szükséges volt elmondanom. Szükséges, hogy ezt tudd!
3. (közgazdaságtan) <Állandósult szókapcsolatokban:> Szükséges munka: a dolgozó és családja létfenntartására és képzésére elégséges termék megterhelésére fordított m.; szükséges munkaidő: a) <tőkés rendszerben> a munkaidőnek az a része, amely alatt a munkás újratermeli munkaerejének értékét; b) <szocializmusban> a teljes munkaidő, amelynek egyik részére a dolgozónak magának van szüksége, a másik részére pedig a társadalomnak a közös szükségletek fedezése végett; szükséges termék: a szükséges munka eredménye; → társadalmilag szükséges munka.
