szükségérzet
szükségérzet [g-é] főnév (ritka)
Annak érzete, hogy a zavartalan testi léthez vmi hiányzik; hiányérzet. Szükségérzete van vmire. A több órás gyaloglás után kínzó szükségérzetei voltak, bár nem tudta eldönteni, szomjúsága nagyobb-e vagy éhsége. || a. Szellemi vonatkozásban tapasztalt kielégítetlenség, hiány érzése. Szükségérzete úgy kívánta, hogy gyakrabban járjon társaságba.
