szorulás
szorulás főnév -t, (-ok), -a
Általában a szorul (1–6, 8) igével kifejezett folyamat, állapot; az a tény, hogy vmi (vki) szorul.
1. Összenyomódás, összehúzódás. A hurok szorulása; a láb szorulása a szűk cipőben. || a. Vmely tárgynak megakadása (mozgás közben) erős súrlódás miatt szűk helyen v. vmin. A csavar, a dugattyú szorulása; a kötél szorulása a csigán.
2. (bizalmas) Székrekedés. Szorulása van. Állandó szorulásban szenved.
3. (ritka) Kisebb, szűk helyre való kényszerű össze-, ill. visszahúzódás. A nagy lakásból egy kis viskóba való szorulás; a közönség egy részének az előcsarnokba való szorulása; az ellenségnek a hegy és a folyó közé való szorulása.
4. (átvitt értelemben, ritka) .Szíve szorulása: szorongó érzése. Tágult a szabadban szíve szorulása. (Arany János)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) (főleg a lesz, volt ige mellett) Bűnhődés, lakolás; verés, szidás. Lesz szorulás: majd meglakolsz, megvernek, megszidnak! Bezzeg volt szorulás!
6. (-ra, -re ragos határozóval) (átvitt értelemben, ritka) Annak a kényszerhelyzete, kényszerű állapota, aki rászorul vkire, vmire, aki kénytelen igénybe venni v. (meg)tenni vmit. Barátaira; szüleire szorulás; az emberek jószívűségére, könyörületére, segítségére szorulás; más pénzére szorulás; védekezésre szorulás. || a. (átvitt értelemben, ritka) Az a tény, hogy vkinek, vminek szüksége van vmire. A sebnek kezelésre szorulása; a kijelentésnek kiegészítésre, magyarázatra szorulása.
Szóösszetétel(ek): szívszorulás.
szorulási; szorulásos.
