szorul
szorul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Vmi szorul (vmiben): vmely tárgyat, kül. eszközt, alkatrészt alig lehet megmozdítani, olyan szorosan van benne vmiben, ill. olyan szorosan fogja körül vmi. Szorul a csavar, a dugó, a fűrész; szorul a kard a hüvelyben. || a. (ritka) <Testrész> kényelmetlen, fájdalmat okozó helyzetben van, mert vmi szorítja (2). Szorul a lába a cipőben. Szorul a dereka ebben a szűk ruhában. || b. Vhova szorul: olyan helyre v. helyzetbe kerül, ahol vmi két ellenkező v. több oldalról is nyomja, és nem engedi mozdulni. A sarokba, az ajtóhoz, a falhoz szorul. A kerítés lécei közé szorult a lába. A köcsögbe szorult a macska feje. || c. (átvitt értelemben, ritka) Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük szorul a szó, a lélegzet: nem tudok, nem tudsz stb. szólni, ill. lélegzetet venni, eláll a szavam, szavad, stb. Vö: beleszorul (2)
2. <Némely testrész vmely belső erő, indulat hatására> erősen összehúzódik. → Ökölbe szorul a keze; szorul a szíve: a) szívében görcsös fájdalmat érez; b) (átvitt értelemben) aggodalom, félelem tölti el. || a. (átvitt értelemben) Szorul a lélegzete: nehezen, akadozva lélegzik.
3. <Vmit pántként körülvevő tárgy, kül. fogásra, szorításra való, haszn. eszköz, testrész> szorosabbra záródik vmin, v. szorosan záródik rá. Vö: rászorul (1). Szorul vmi; szorul vmire; rám, rád, ránk, rátok, rájuk szorul vmi;szorul a bilincs, a harapófogó; szorul a hurok, a madzag; szorul a marok; szorul a → rés. Úgy megkötözték, hogy szorult a kezén a kötél. A török ujjai vaskapocsként szorultak a nyakára. (Gárdonyi Géza) || a. (régies) Vki szorosan odasimul vkihez. Oh szorúlj Jobban mellemhez, a szirt keskeny és mély. (Madách Imre) Szorulj a keblemre! a két karom közé! (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben is) Vhova v. (ritka) vmerre szorul: vmely szűk v. kedvezőtlen, kényelmetlen helyre, irányba, helyzetbe kerül, s onnan nem tud szabadulni, jobb helyre kerülni. Két → tűz közé szorul. Az árvíz elől a lakosság a háztetőkre szorult. Pályája kezdetén szorult ebbe az eldugott faluba. A másik asszony gyerekei irigykedve és sarokba szorulva lesték, vajon micsoda jóféle fől nálunk. (Móricz Zsigmond) || a. (határozó nélkül) (átvitt értelemben, ritka) Két v. több oldalról veszélyeztetett, kellemetlen helyzetbe kerül, melyből nincs menekvés. Szorul az ellenség. Jaj, jaj! fényes nappal kifosztanak!… Jaj, egyedűl czorúltam! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Bezzeg szorult akkor a vitéz Ottokár! … Az egész Prága …, a pincékbe hurcolkodott. (Gárdonyi Géza) || b. Vhova szorul: kényszerűségből vhova, rendsz. vmely szűk v. kis helyre kerül, mert máshol nem jut neki hely; számához, igényéhez mérten szűk helyre kényszerül. Istállóba, kis lakásba szorul. Az előadóterem tele volt, mi a folyosóra szorultunk. Nagyolotta másszor Pál gazda e lakot, | Ha vendége nem ment, az útról is fogott; De most annyi sok nép hova tud szorulni? (Arany János) || c. (átvitt értelemben) Vhova szorul: olyan helyzetbe kerül, kényszerül, ahol kevésbé érvényesül v. ahol jelentősége, mozgási szabadsága kisebb. → Háttérbe szorul; háttérbe szorul vki, vmi mellett; illegalitásba szorul; a második, a harmadik, az utolsó helyre szorul; szűk határok, keretek közé szorul. Szűk mederbe szorult örömim patakja. (Lévay József)
5. (bizalmas) Hely dolgában szűken van, nehezen fér el. Valahogy csak elférünk majd, ha szorulunk is. (Petőfi Sándor)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> alapos dorgálást v. verést kap; lakol. Szorul, ha elcsípik. Várj csak, majd szorulsz! No megállj, ezért még szorulsz. Csak letegyem az érettségit. (Kosztolányi Dezső)
7. (kül. tagadó alakban) (átvitt értelemben, tréfás v. gúnyos) Vmi szorult vkibe: vmilyen természet, tulajdonság, lelki adottság mint öröklött tulajdonság van vkiben. Nem sok értelem, érzés, ész, jóindulat szorult vkibe. Rossz természet szorult bele.
8. (átvitt értelemben) Vmire szorul: vmit adni kell hozzá v. neki, vmit tenni, végezni kell rajta v. vele, hogy hiányát, hiányosságát pótoljuk; szüksége van vmire. Pénzre, segítségre szorul; gondozásra, kezelésre, bizonyításra, igazolásra, javításra, magyarázatra szorul. Nem szorul e város tetemes falakra. (Arany János) Szorult-e a magyar név dicsősége arra, hogy … egy embert áldozzon föl? (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vkire szorul: <személy> olyan nehéz helyzetben van, hogy vkinek támogatását, segítségét kénytelen kérni v. elfogadni; rászorul vkire. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk szorul; barátaira szorul. A tömlöc bűze annyira megdagadtatá gyomromat, hogy orvosra szorultam. (Kazinczy Ferenc) Egész nagy csillagok voltak őseitek, És ti? csak parányok! Ne adja a balsors, hogy e szegény haza Bajában reátok szoruljon valaha. (Petőfi Sándor) Ki nem szorult az emberekre, Az nem lehet boldogtalan. (Reviczky Gyula)
Szólás(ok): ld. hurok, kapca.
Igekötős igék: alászorul; beszorul; beleszorul; bennszorul; elszorul; felszorul; hátraszorul; ideszorul; kiszorul; közbeszorul, közészorul, leszorul; megszorul; odaszorul; összeszorul; rászorul; visszaszorul.
szoruló.
