szórakozottság
szórakozottság [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
A szórakozott melléknévvel kifejezett tulajdonság, lelkiállapot; vkinek (vminek) ilyen volta. Tanáros, tudósi szórakozottság; szavainak, tekintetének szórakozottsága. Mintha csak szórakozottságból tenné, elkezdett Petőfi íróasztalán az iratok közt hányni-vetni. (Jókai Mór) [A bankjegyeket] csak a lebélyegzés után lelte meg. Igaz, hogy eleget ette a fene miatta, hogy ilyen vesztesége van, de azért saját magának megbocsátotta ezt a szórakozottságot. (Móricz Zsigmond)
szórakozottsági.
