szórakozott
szórakozott melléknév -an, -abb
Olyan <személy>, aki figyelmét nem összpontosítja eléggé, nem figyel (eléggé) arra, amiről szó van, amivel éppen foglalkozik, akinek gondolatai másfelé kalandoznak, ill. aki figyelmét olyannyira egy dologra, gondolatkörre összpontosítja, hogy emiatt nem figyel (eléggé) arra, amiről szó van, amivel éppen foglalkoznia kellene. Szórakozott ember, tanár. Ágnes asszony nagyon szórakozott volt, ruhái helyett Varjas urat mosdatta meg irgalmatlanul. (Vas Gereben) Semmi rendkívüliség nem történt az éjszaka folyamán, még szórakozott vendég sem akadt, aki idegen lakószobába nyitott volna be. (Krúdy Gyula) [Imrus] szórakozott volt, nem figyelt az órákon,… az esze máshol járt. (Babits Mihály) || a. Ilyen személyre valló, jellemző <magatartás, tevékenység, cselekedet> Szórakozott felelet, mosoly, motoszkálás, tekintet; szórakozottan hallgat vkit; szórakozottan köszön, felel vkinek; szórakozottan néz, megy az utcán. Szórakozottan játszott ceruzájával. Noha a tarnári szoba ajtaját bejövet nyitva hagyta, szórakozottan zsebeit tapogatta, mint aki kulcsot keres. (Kosztolányi Dezső) Szórakozottan kotorászni kezdett a holmik között. (Karinthy Frigyes) Döme álmos volt, szórakozottan rakott nyolc kockát csészéjébe. (Babits Mihály)
