szőkül
szőkül tárgyatlan ige -t, -jön
Szőkül vmi: színe fokozatosan szőkévé válik, szőkére változik. A gyerek haja szőkülni kezd. Szőkül már a mező. Csak a vendégek sokasulnak S a nincsen lakomája foly S a könnyektül szőkül a bor. (Ady Endre)
Igekötős igék: kiszőkül; megszőkül.
szőkülés; szőkülő.
