szöktet
szöktet [e] ige -tem, -ett [e, ë], … essen [e-ë]
1. tárgyas Szökésben segít vkit, v. szökését előkészíti, előmozdítja. Asszonyt, katonát, leányt szöktet; rabot szöktet. Külföldre akarták szöktetni.
2. tárgyas (sport) Szöktet vkit: <némely labdajátékban> hosszzú, meredek labdát ad az ellenfél kapujához közelebb álló játékos társának, hogy az kapura törjön v. lefusson vele. Remekül szöktette a szélsőt. || a. tárgyas (sport) Szökteti magát: a labdát maga előtt meredeken elgurítja, hogy hirtelen utolérve elmehessen, elszaladhasson vele. → Hosszan szökteti, magát.
3. tárgyas (régies) <Lovat> ugró mozgással való haladásra késztet; ugrat. A víznek szöktette lovát. Hortyogva vesződött | a hű pára. (Vörösmarty Mihály)
4. tárgyatlan (választékos) Lovát ugratva megy vhova. Egy lovas szöktetett a kocsi mellé. Most mind zajosan szöktettek utána A vert, dúlt seregek. (Vörösmarty Mihály)
5. tárgyas (átvitt értelemben is, választékos) Feljebb v. magasba szöktet vmit: előidézi, hogy vmi hirtelen emelkedjék. A kartellek váratlanul feljebb szöktették az árakat.
Igekötős igék: átszöktet; elszöktet; felszöktet; kiszöktet; leszöktet; megszöktet; mellészöktet; visszaszöktet.
szöktetés; szöktetett; szöktethető; szöktető.
