szökdécsel
szökdécsel [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (választékos)
Ugrásait aprózva, szaporázva szökdel. Szökdécselnek az őzikék, a zergék. A fürge kisfiú apja nyomában szökdécselt. Szellő támad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja; Hát a szarvas nagymerészen Ott szökdécsel, túl a vízen. (Arany János) Tovább futott, lábait kapkodva, szökdécselve, ahogy pesti futóbajnokoktól látta. (Kosztolányi Dezső) || a. Rendkívüli könnyedséggel, szökkenve ugrál egyik helyről a másikra. A sáskák könnyedén szökdécselnek fűszálról fűszálra.
Igekötős igék: átszökdécsel; beszökdécsel; elszökdécsel; felszökdécsel; kiszökdécsel; végigszökdécsel; visszaszökdécsel.
szökdécselés; szökdécselget; szökdécselő.
