szegénységi
szegénységi [ë] melléknév és főnév
I. melléknév A szegénységgel (1) kapcsolatos, a szegénységből, vagyontalanságból következő, reá vonatkozó. (1945 előtt) Szegénységi jog: szegényjog; (vallásügy) szegénységi fogadalom: a szerzetesek fogadalma arra, hogy nem törekszenek vagyonszerzésre; (1945 előtt) szegénységi bizonyítvány: vmely személy részére kiállított, az ún. szegényjog bizonyítására való hatósági igazolás arról, hogy az illetőnek nem volt vagyona, s havi jövedelme a város v. község által megállapított átlagos napszámbért nem haladta meg. Szegénységi bizonyítványt kért. Ingyen is elválasztották volna [a feleségétől], ha akarja, szegénységi bizonyítvánnyal. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Szegénységi bizonyítványt állít ki magáról: vmely megnyilatkozásával akaratlanul elárulja erkölcsi érzékének v. szellemi képességeinek fogyatékos voltát. A legelső magyar irodalmi társulat [= a Kisfaludí-társaság] elnökévé egy gr. Apponyi Albertet akarnak megválasztani?… Ez egy gyönyörű szegénységi bizonyítvány, elismerése annak, hogy mi előttünk elég érdem,ha valaki grófi ágyból születik. (Ady Endre)
II. főnév -t, -je [e] (1945 előtt, bizalmas) Szegénységi bizonyítvány. Szegénységit kért, mert tandíjkedvezményt szeretett volna kapni.
