szegénység
szegénység [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A szegény (I. 1) melléknévvel kifejezett egyéni v. általános társadalmi helyzet, állapot. Nyomasztó szegénység; nagy szegénységben él; kiemel vkit a szegénységből; szegénységre jut; szegénységgel küszködik. A szegénység vitte arra, hogy… A szegénység, legalább a mostani világban, a szolgasággal határos. (Széchenyi István) Juhász legény, szegény juhász legény! | Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled, De rá’dásul add a szeretődet. (Petőfi Sándor) Micsoda szegénység volt abban az időben a falun. Ma ezt el sem lehet képzelni. (Móricz Zsigmond) Ki látja | közületek, Nagyok, | a szegénységet, | melynek gyógyíthatatlan betegei vagyunk… (Szabó Lőrinc)
2. Ilyen állapotban levő, ilyen helyzetben élő embereknek összessége v. vmely csoportja; szegény emberek. Falusi, városi szegénység A város elhagyottabb részében…a szegénység húzta meg magát. (Petőfi Sándor) A szegénység… a nádas után élt eddig, kosarat font,… halászott. (Kaffka Margit) Én a szegénység tömegeit képviselem. (Móricz Zsigmond)
3. Vmiben, kül. vmely anyagi szükségletben való hiány. A környék, a vidék, az ország szegénysége fában, gabonában, sóban, ásványi kincsekben; a nép szegénysége anyagi javakban. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Hiány, fogyatékosság v. igénytelenség a szellemi, lelki élet v. tevékenység (vmely) terén. Lelki, szellemi szegénység. Ez a kijelentés nagy szegénységre vall. Gondos költő óvakodnék ismételni ugyanazon képet ugyanazon versben, mert szegénységre mutat. (Arany János)
Közmondás(ok): A szegénység nem szégyen (, csak kellemetlen): <rendsz. tréfás (önvigasztalásképpen)>.
