szédület
szédület [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies) Szédülés következtében beálló, a rendestől eltérő testi-lelki állapot. Szédületbe ejt. Szédületében ingadozni kezde. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fokozott érzelmek, indulatok következtében létrejövő kábultság, elragadtatás, rajongó csodálat. A szenvedély, a düh szédületében. Babonás szédülettel néz fel a…várra. (Vörösmarty Mihály) Édes szédület | volt a reménység, megkönnyebbedett | benne egy percre szorongó szivem. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Bámulatba ejtő, szédítő dolog. Szédület, hogy mit csinál! Ahogy ő játszik, az már szédület. Szédület volt hallgatni,… mikor fölsorakoztatta…a német és spanyol auktorokat. (Móra Ferenc)
