szédülés
szédülés főnév -t, -ek, -e [ë ,e]
A szédül (1–4) igével kifejezett érzés, állapot; az a tény, hogy vki szédül; pillanatnyi rosszullét, egyensúlyvesztés. Szédülés fogja el; szédülés környékezi; szédülések jönnek rá. Nem tud magasból lenézni szédülés nélkül. Egyszerre meghomályosodik a látásom, és szédülés fog el. Leülök ott a földre, várom, hogy szűnjön a szédülés. De nem szűnt, csak estefelé. (Gárdonyi Géza) A doktor már elmúlt ötvenéves. És…méltatlannak érezte magához, hogy… a kezdődő szklerózis [= érelmeszesedés] szédüléseiben csókokra gondoljon. (Hunyady Sándor)
szédüléses; szédülési.
