szedtevettéz
szedtevettéz [ë-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë], (ritka) szedtevettézik [ë-e-ë]
<Szedtevette! szóval> szitkozódik. Tökéletes lőn a megbotránkozás. Egyik nevetett, a másik szörnyűködött, a harmadik imádkozni akart és szedtevettézett. (Jókai Mór) A delnők, a gavallérok bravót kiáltottak az athletának, Vasady szedtevettézett, s fenyegette a legyőzött vívókat, hogy sorba vereti őket. (Jókai Mór) Döngeti a kaput, kiabál, szedtevettézik, hogy eresszék be. (Benedek Elek)
szedtevettézés; szedtevettéző.
