szédítés
szédítés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A szédít (2) igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki szédít, ill. az a cselekvés, hogy vkit szédítenek; félrevezetés, ámítás, beugratás. Ne hallgass rá, az egész csak szédítés. Szédítéssel akart célt érni. Amit beszélek, … nem szédítés, hanem igen…alapos üzlet. (Jókai Mór)
szédítési.
