szédít
szédít tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (ni)
1. (csak 3. személyben) Szédít vkit: szédülését okozza, idézi elő. Szédít ez a mélység. A virágillat szédíti.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Hazug ígéretekkel, alaptalan reményekkel ámítva, kecsegtetve a maga céljainak igyekszik megnyerni vkit. Szédíti az embereket. Oh, átkos ész, ajándék, melyek így Szédítni birtok (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Szédít vkit: komoly szándék nélkül, nagyzolva, játékból v. hiúságból, sikerrel udvarol vkinek, ill. igyekszik megnyerni vkinek a tetszését. Szédíti a nőket, a férfiakat. [Medve] akkor is valamely hiszterikus kisasszonyt várt a cukrásznál, akit zenével, művészettel, meg egyéb félbolond nőket megigéző dolgokkal szédít. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: beleszédít; elszédít; megszédít.
