számkivetés
számkivetés főnév -t,- e [e] (csak egyes számban) (régies, választékos)
1. A számkivet igével kifejezett cselekvés, büntetés, ill. az a cselekvés, hogy vkit számkivetnek, száműznek; száműzetés, száműzés. A forradalmárok, a lázadók számkivetése; számkivetéssel büntet, sújt vkit. || a. A számkivetett személynek, a száműzöttnek állapota, helyzete, sorsa. A számkivetés évei, keservei; számkivetésbe küld vkit. Számkivetésben élt. A császár csudálkozék cselekedetén: „hogy vagyon a, hogy én azért hivattam ide Pilátust, hogy számkivetésbe küldjem…” (Mikes Kelemen) || b. Önkéntes számkivetés: az ország elhagyása, külföldön való megtelepedés politikai okokból; emigráció. Önkéntes számkivetésbe ment. Önkéntes számkivetésben élt.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vhonnan való kirekesztés, kiközösítés, kitagadás. El kellett magunkat szánni… az erkölcsi halálra, a kiközösíttetésre, a számkivetésre. (Móricz Zsigmond)
számkivetéses; számkivetési.
