számkivet
számkivet tárgyas ige (régies, választékos)
Felsőbb hatalmi rendelkezéssel, törvénnyel v. bírói ítélettel büntetésként polgári jogaitól, ill. állampolgárságától megfoszt, hazájából más országokba v. lakóhelyről más, távoli vidékre űz, kényszerít menni vkit; száműz. A cár Szibériába számkivetette a forradalmárokat. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kirekeszt, kiközösít, kitagad vhonnan. Mig butaság, gőg, szívtelenség Élet-halálra versenyez: Nagy lélek, nagy erény örökké Üldözve, számkivetve lesz. (Reviczky Gyula) S mégis, magyarnak számkivetve, | lelkem sikoltva megriad – | édes Hazám, fogadj szívedbe, | hadd legyek hűséges fiad! (József Attila)
számkivetett.
