szálldos
szálldos tárgyatlan ige -tam, -ott, -son
1. <Madár, rovar> ide-oda száll, röpköd. Sárga rigó, páros, Fák tetején szálldos. (Tompa Mihály) [Ildikó] Hintán… | hol erre, hol arra, | minthogyha lepke volna | … szálldos pirosan vagy kéken. (Babits Mihály)
2. (rendsz. többes számban) (ritka) <Könnyű test> egymás után, egymást követve száll. A levegőben egyre szálldostak a léggömbök. És szállva-szálldostak az éjben | a reszketők, remek rakéták. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka) <Szag, illat> a levegőben terjedve itt-ott érezhetővé válik. Dinnyék szaga szálldos. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Szóbeli hagyományként terjed. Firól-fira jóslat miközöttünk szálldos. (Arany János)
Igekötős igék: beszálldos; elszálldos; rászálldos.
szálldosás; szálldosó.
