szálldogál
szálldogál tárgyatlan ige -t; -jon
1. <Madár, rovar> ide-oda száll (1). Fecskék szálldogálnak az égen.
2. <Lazán összefüggő részecskékből álló, könnyű test, kül. hópehely> lassan, gyéren, lebegve száll lefelé. Szálldogálnak a pelyhek, a hópelyhek; szálldogál a hó. Csendes őszi eső csepergett. … Zajtalanul szálldogáltak a vízfonalak, az égtől a földig. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elszálldogál; kiszálldogál; rászálldogál.
szálldogálás; szálldogáló.
