süketül
süketül [e] tárgyatlan ige -t, -jön, (régies) siketül [e] (költői)
Megsiketül. Hajtsatok el, viharos tengerhez hajtsatok engem, … Hogy … annak Vad zuhogásaitól siketüljek. (Vörösmarty Mihály) A fülem Végtelen Megfájul – Siketül. (Arany János)
Igekötős igék: belesüketül; megsüketül.
süketülés; süketülő; süketült.
