suhogó
suhogó melléknév és főnév (hangutánzó)
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, ami suhog (1–6). Suhogó erdő nád, pálca, ruha, szárny, szellő. Hasztalan! a suhogó nyilakat még hallja röpülni. | Szállnak azok mind szüntelenűl. Ő lankad azonban. (Vörösmarty Mihály) A hölgy … perdül … Míg pajkosan lebbenti szét A szellő suhogó mezét. (Arany János) Nincs idő és nincs tér, csak Hanna van, az ő … szép feje és halkan suhogó selyemruhái. (Karinthy Frigyes) A szélnek nem … lehet parancsolni, se a suhogó letarolt nádnak. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. (népies, irodalmi nyelvben) Bot, pálca, vessző. A tiszteletes úr … a somfa suhogóval olyat húzott … a kísértet … nyaka közé, hogy az esze nélkül fordult vissza. (Jókai Mór)
2. (népies) Hosszú kötelű, szíjú ostor, ill. ennek kötele, hegye. Táncos uram elővette az ülése alá dugott ostort, s kikanyargatta annak négyes-suhogóját. (Jókai Mór)
suhogós.
