suhog
suhog tárgyatlan ige (-tam), -ott, -jon (rendsz. 3. személyben) (hangutánzó)
1. (csak 3. személyben) <Tárgy, eszköz, szárny> sebes mozgás közben, rendsz. hosszabb ideig, halk, tompán zúgó, susogó hangot hallat. Suhog az ostor, a kasza. Suhogott a nádpálca a kezében. A madár szárnya suhogott a levegőben. Kardok suhognak, fokosok zuhognak, lovak dübörögnek. (Gárdonyi Géza) A gép a búzát álmosan hadarja, | szíján suhogva vaskerék forog. (Babits Mihály)
2. <(Selyem)szövet, (selyem)ruha> a levegőben lengve, lobogva, ill. vmely mozgó testen lazán lebegve, az előbbihez hasonló hangot ad. Suhog a selyemszoknya, a zászló. Suhognak a szalagok a májusfa tetején. Perc mulva hallám a függönyöket suhogni. (Jókai Mór) A köpenyegek suhognak a lovagok vállain. (Krúdy Gyula) [Mama.] Csak ment és teregetett némán… | s a ruhák fényesen, suhogva, | keringtek, szálltak a magosba. (József Attila)
3. (irodalmi nyelvben) <Ember, állat v. vmely képzelt lény> az előbbihez hasonló hangot adva megy, jön, halad, száll. Suhog a bagoly, a denevér. Vadludak suhogtak fent a Balaton felé. (Eötvös Károly) Árnyak suhognak a sötétben S elátkozott had nyöszörög. (Ady Endre) Az asszony … a toalettasztal tükréhez suhogott. (Hunyady Sándor)
4. (ritka) <Sok azonos jellegű növény, növényi rész> mozgás közben az előbbihez hasonló hangot ad. Suhog a nádas. Suhognak a lombok. Suhogva hullámzanak a búzaföldek. A rét fakó térségein Száraz füvek suhognak. (Kisfaludy Sándor) Távol egy nagy tábla kukorica suhogott rejtelmesen. (Mikszáth Kálmán)
5. (ritka) <Szél> halkan zúg, susog, fúj. Mikor éjjel-nappal suhog a szél …, kedvetlen vagyok. (Gárdonyi Géza)
6. (tájszó) <Víz> forrni kezd; sustorog. Már suhog a víz.
7. (ritka, népies) <Mozgással járó tevékenység> gyorsan, szaporán, zúgó, susogó hangot keltve folyik. De suhogjon az a munka! … (Arany János)
Igekötős igék: átsuhog; elsuhog.
suhogás.
