somfa
somfa főnév
1. Legkorábban virágzó fáink közé tartozó, tojásdad levelű, sárga, ernyős virágú erdei (ritk. ültetett) fa, cserje; termése a som. A kert végében néhány somfa áll. E somfa nem virít, Bárhány [= akárhány] tavasz lanyhája verje meg. (Vörösmarty Mihály) Ott mászkáltak a kecskék a sziklapart meredek oldalain, hogy a borbolya, kecskerágó, somfa, iharfa és bodzabokrok sovány vesszőit legeljék. (Eötvös Károly)
2. Ennek kemény, szívós, jól esztergályozható fája. Somfából vág botot magának. A kemény hadi szerszámot a somfából készítik. (Csokonai Vitéz Mihály) A korona aranyból van, a bírói pálca somfából. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) Ebből készült. Somfa kalapácsnyél. [Etele] Legott, markolván somfa gerely végét, Támadja meg. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): somfaág; somfageszt; somfavessző.
