serke
serke [ë-e] főnév serkét, serkéje [ë, ë-e] (népies) sörke
Tetveknek – kül. az embereken és nagyobb emlős állatokon élősködő vérszívó tetveknek – rendsz. haj- v. szőrszálakra ragasztott petéje. Dühbe jött a cinege, | Megfogta a sörkét. (népköltés) [A tetvet] nagyanyám maga roppantotta meg a két körme közt, de a serkét szabad volt nekem is megpattintani. (Móricz Zsigmond)
serkés.
