serít
serít [ë] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] sirít (tájszó)
1. tárgyas Sodor, pödör. || a. (tárgy nélkül (-t ragos mérték-határozóval is) Serít egyet a bajszán.
2. tárgyas <Tésztafélét> sodrófával lapít, nyújt.
3. tárgyas (ritka) Keményen fog, szorít vmit.
4. tárgyas Szaporán tesz vmit.
5. tárgyatlan Sürög-forog, szaporán jár-kel. || a. Sietve odamegy vhova. [A gazdasszony] már hozza is nagy fatálcán a tányérokat és az eszcájgot [= evőeszközt], s egy pillanat alatt az asztalhoz serített. (Móricz Zsigmond)
6. tárgyas (ritka) Üt, ver, páhol vkit.
Igekötős igék: elserít; felserít; kiserít; megserít.
serítés; serített; serítő.
