semmiség
semmiség [ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. (irodalmi nyelvben) A létezés v. létezők teljes hiánya; nemlét, semmi. A semmiségbe → merül; a semmiségbe → süllyed. Óh halál, a szelíd álomnak testvére! | Mikor vetsz örök zárt szemem fedelére, Hogy a semmisségbe• testem visszaszálljon, S belőlem csak egy por és csak egy név váljon? (Csokonai Vitéz Mihály) A világ … fog-e örökké állni, Vagy egykor semmiségbe száll? (Petőfi Sándor)
Az 1. sz. jelentés Csokonai-idézetében, a bekezdés ötödik sorában semmisség helyett semmiség olvasandó.
2. (választékos) A körülöttünk levő, de vmely okból nem érzékelt világ; a levegő, az űr, a világűr, a semmi. A semmiségbe bámul, mered; a semmiségbe → réved. Ott van a világnak vége, A tenger azon túl tünik semmiségbe. (Petőfi Sándor) Gondolatom messze téved Kék ürén a semmiségnek. | Földi élet, hol a réved? (Vajda János) Egy pillanat és megindul a hegy; A büszke tető táncos népe Bevágódik a semmiségbe. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Társadalmi, vagyoni v. más viszonylatban:> a legalsóbb fok, helyzet; a legalacsonyabb sor(s), a semmi. [Az irodalom] embereket emel ki … a semmiségből. (Tolnai Lajos)
4. (jogtudomány, régies) Semmisség.
5. Figyelemre sem méltó, szót sem érdemlő, számításba sem jövő, igen csekély (értékű) v. jelentéktelen dolog (eset, ügy, közlés). Semmiség az egész. E semmiség szóra sem méltó. Minden semmiségért nagy zajt csap, megharagszik. Ilyen semmiségért zaklatsz? Összevesztek valami semmiségen. Semmiségeken fennakad. Semmiségekre pazarolja az erejét, idejét. Semmiségekről beszélnek. Gyönyörűség volt az élet, Megáldottad születésed; Rózsák közt jársz, azt hivéd, S mi okozta? … . Semmiség! (Reviczky Gyula) Mindjárt fecseg is ízelítőnek vagy három oldalnyit puszta semmiségekről … (Mikszáth Kálmán) Csupa ideg, szeszély és hóbort, … semmiségekért él és semmiségekért hal meg. (Ambrus Zoltán) || a. <Udvarias kifejezésként:> szót sem érdemel. [Nagyon köszönöm szívességét!] – Ó, kérem, semmiség az egész. || b. Apró, jelentéktelen, igen csekély értékű tárgy; apróság, csekélység. Valami semmiségei adott, vett neki ajándékul. Ha egy kis emléket hozott volna nekem Párizsból, valami semmiséget, mi alig ér egy pár fillért, beh híven megőrizném! (Gyulai Pál) Semmiségekből kell vagyont teremteni, elkallódó szalmaszálakból. (Móricz Zsigmond)
6. Vkinek, vminek egészen jelentéktelen, csekély, semmi (II. 2) volta. Saját semmiségének a tudata. Meg fogom vizsgálni …, hogy az alávaló rágalom, mely Tengelyi ellen koholtatott, egész semmiségében tűnjék ki még ma. (Eötvös József) A legelső érzés, ami előveszi az embert, … saját semmiségének érzete. (Jókai Mór) || a. Vminek hiábavaló, hiú, mulandó volta. Az élet, az olcsó gyönyörök semmisége.
