sejtet
sejtet [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e, ë]
1. Személy) (szándékosan) úgy beszél, viselkedik, tesz, hogy beszédéből, tetteiből – bár nem derül ki belőle világosan –, sejteni (1) lehet, ill. lehessen vmit. Sejtet vmit vkivel. Több ízben sejtette velünk szándékát.
2. <Dolog> bizonyos sejtésre, következtetésre ad okot, alkalmat, lehetőséget. A körülmények sejtették az igazi okot. [A mű] többet sejtet, mint amennyit kifejez. (Gyulai Pál) A kő színe, keménysége sejteti a nagyobb aranytartalmat. (Gárdonyi Géza) Olykor az élet szép csodákat sejtet. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: megsejtet.
sejtetés; sejtetett; sejtető.
