sejtés
sejtés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A sejti (1–2) igével kifejezett cselekvés, lelki folyamat; az a cselekvés, hogy vmit sejtenek; megérzés. A sejtés bizonytalansága; a dolog, a jövő, a veszély sejtése. Ebben a kérdésben sejtéssel nem sokra megyünk. || a. (átvitt értelemben) Látom fátyolodat, te sötét mély titku jövendő, És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e Fátyolon átlátok s attól, ami ott van alatta, Borzadok. (Petőfi Sándor) || b. Ennek az eredménye; sejtelem (1). Sejtések gyötrik. Sejtése beigazolódott, valóra vált. Merengve, ringva, bus sejtésen, Gondolsz magast, érezve mélyen. (Vajda János) Kemény alakjaiban … a tények világával lépten-nyomon összeszövődik a képzelem, a sejtések, a látományok világa. (Péterfy Jenő) Olykor, mégis, Lelkem rejtekén Valami büszke sejtés bujtogat. (Juhász Gyula)
