sebesít
sebesít [e-ë] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] -ni) (régies, irodalmi nyelvben)
1. tárgyas Sebesít vkit, vmit: sebet ejt rajta; sebez. || a. (tárgy nélkül) [A conservatívek.] Szűköltetek kegyetlenűl, És obégattatok rutul: … „Inkább hátunkra kancsukát, Mint kezeinkbe kardokat, Jertek haza, a kancsuka Csak sebesít, de öl a kard.” (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Sebesít vkit, vmit: lelkifájdalmat okoz neki. Szívem sebesited, vig kedvemet veszted. (ismeretlen szerző) Ocskay … vágtatott az ellenfél legsűrűbb tömege közé …, még bántó szóval is sebesítve az ellenséget. (Jókai Mór)
Igekötős igék: kisebesít; megsebesít.
sebesítés; sebesítetlen; sebesített; sebesíthető; sebesítő.
