sebesség
sebesség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (többes számben ritk.)
1. A mozgásnak a sebes [2] (1) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, sebes volta; nagy gyorsaság. Közepes, nagy sebesség; csökkenő, gyorsuló v. növekvő sebesség. || a. Vmely (mozgó) személynek, állatnak, tárgynak, anyagnak, ill. jelenségnek sebes [2] (1) volta. A vágtató ló, a madár sebessége; a puskagolyó sebessége. A szél sebességét méri. || b. Sebes [2] (1), gyors mozgás, futás. Eszeveszett sebességgel rohan. Nagy sebességgel száguld. [A lovacskák] folyton ilyen sebességgel járnak. (Krúdy Gyula)
2. (fizika) A sebesség (1) mértéke: az egységnyi idő alatt megtett út, ill. az útnak és a megtételéhez szükséges idő nagyságát kifejező mennyiségnek a hányadosa. → Abszolút sebesség; átlagos sebesség; forgási, forgácsolási sebesség; → kezdeti sebesség; → kezdő sebesség; (gépkocsizás) első, második, harmadik, negyedik sebesség; (tudományos) → kozmikus sebesség; (tudományos) szökési sebesség; második → kozmikus sebesség; a fény, a hang terjedési sebessége; az autó, a repülőgép, a vonat sebessége. Fokozza a sebességet. Óránként 100 km-es sebességgel hadad. Teljes sebességgel rohan. [Az autó] az emberiséget óránként … kilencven kilométer sebességgel viszi előbbre. (Ambrus Zoltán)
3. (gépkocsizás) A gépkocsi sebességének (1) bizonyos szabályozható mértéke. Az első sebességre kapcsol. Sebességet vált.
Szóösszetétel(ek): 1. sebességcsökkenés; sebességjelző; sebességkapcsoló; sebességkülönbség; sebességmérés; sebességmutató; sebességszabályozó; sebességtöbblet; sebességváltás; sebességváltozás; 2. átlagsebesség; fénysebesség; menetsebesség; szélsebesség.
sebességi; sebességű.
