sánta
sánta melléknév és főnév
I. melléknév sántán, sántább
1. Hibás lábú, ill. a láb ízületének, izomzatának betegsége, sérültsége miatt bicegve, sántítva járó <ember, állat>. Sánta asszony; sánta kutya, ló. Egész életére sánta maradt. A kerülő farba lőtte, azóta lett a disznó sánta. (Eötvös Károly) A sánta Muhorai … amolyan régimódi gavallér volt. (Krúdy Gyula) Elsirattam – sírni szabad – | legjobb, sánta elvtársamat. (József Attila) || a. (bizalmas) Olyan <lábon álló tárgy; kül. bútor>, amely vmelyik lábának hiánya, hibája, rövidsége miatt félrebillen. Sánta asztal, szekrény, szék.
2. (átvitt értelemben) Olyan (vers, amelynek ritmusa, rímei hibásak, erőltetettek, döcögők. || a. (átvitt értelemben) Sánta hasonlat: az adott esetre nem illő, kiagyalt, erőltetett, nem találó h.
3. (átvitt értelemben, műszaki nyelv) Sánta kerék: nem kerek formájú tárcsa, korong.
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Lassan múló, nehezen, akadozva fejlődő (folyamat, előrehaladás). Midőn a sánta tél nyomán bejő Az ékes május, oly nemű gyönyör Friss hölgyvirágokból kinálkozik Ez éjjel nálam. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A tudomány sántán követi csak A meglevő ifjú tapasztalást. (Madách Imre)
II. főnév sántát, sántája
I. Sánta (I. 1) ember. Sánták, bénák, vakok. Lassan jár az a sánta. Egy vak koldus ül és előtte festett Dámák libegnek és sánták tipegnek. (Juhász Gyula) Annak a sántának a lánya … állapotos volt ám, azt’ most halálán van. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, játék) (Némely kártyajátékban) alacsonyabb értékű kártya, amelyet azonban – előzetes megállapodás alapján s a játékos célja szerint – legmagasabb értékűnek is lehet számítani. A piros hetes lesz a sánta. A követek Pesttől Debrecenig mindig kártyáztak, s … arról értekeztek fülem hallatára, hogy a ferblit sántával vagy sánta nélkül jobb-e játszani? (Petőfi Sándor) Tegnap is olyan jó kompániánk volt, csak ott lett volna szomszéd, – bezzeg kergettük a sántákat. Buksi komától elgyűrtünk vagy száz pengőt. (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. sántaördög.
sántaság.
