sántikál
sántikál tárgyatlan ige -t, -jon
1. Bicegve jár; kissé sántít. [Apostagi] még mindig sántikált. (Eötvös József) Kissé sántikál, mert … az előbb lépett üvegcserépbe. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben) Vmiben v. (vmi) rosszban sántikál: vmely ravaszkodva kifundált és erkölcsileg kifogásolható tervét próbálja megvalósítani. A cudar kufárok… abban sátikáltak, hogy rakhassák csak egyszer hajóra ezt az ártatlan vitézlő hadat. (Jókai Mór) Hórihorgas, fakó alak volt. Gyanakodva figyelte. Csak nem sántikál ez valami rosszban? (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, ritka) Sántikál vki, vmi után v. vki, vmi nyomában: tökéletlenül, példaképét el nem érve utánoz vkit, vmit. Csak sántikált a nagy mester nyomában, de meg sem közelítette a tehetségét.
4. (átvitt értelemben, ritka) Sántít (2, 2a, b). A hasonlatok olykor sántikálnak. (Vajda János)
Igekötős igék: átsántikál; besántikál; elsántikál; felsántikál; kisántikál; lesántikál; végigsántikál; visszasántikál.
sántikálás; sántikáló.
