sánc

Teljes szövegű keresés

sánc főnév -ot, -a
1. (katonaság, történettudomány) Földből, kövekből készített töltés, gát, amely az ellenség támadása ellen védelmet nyújt.  Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára. (Kölcsey Ferenc) A sáncok ormán néha gólya áll, | a futóárok nyúl tanyája. (Radnóti Miklós)
2. Ehhez hasonló töltés, gát a bevetett föld elhatárolására v. nagyobb esőzések idején a víz behatolása ellen.  A hegyoldalon kőgátak húzódtak, sáncok, azokkal védelmezték az itt lakók kis termésüket … az elemek haragja ellen. (Kosztolányi Dezső)
3. (tájszó) Hosszan elnyúló ásott gödör, mélyedés, árok, a mellette kihányt földdel együtt. Sáncot ás.
4. (átvitt értelemben, történettudomány) Az alkotmány sáncai: az 1848 előtti Magyarországon a nemesi kiváltságok.  A szűkkeblűség, balgaság, rövidlátás és rosszakarat egy ideig még erősek lesznek akadályozni, hogy kik az alkotmány sáncain kívül veszteglenek juhtürelemmel, azok be ne foglaltassanak. (Kossuth Lajos) Az elnyomott nép … kívül van az alkotmány sáncain. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): 1. sáncágyú; sáncalap; sáncásó; sáncboltozat; sánccölöpzet; sáncépítés; sáncerőd; sáncfal; sáncfogoly; sáncfogság; sáncfok; sáncgyűrű; sánchányás; sánchatár; sánckapu; sánckas; sánckerítés; sáncmester; sáncmunkás; sáncmű; sáncpuska; sáncrab; sáncszeglet; sánctető; sánctömő; sáncvívás; 2. földsánc.
sáncos.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT