sajnál

Teljes szövegű keresés

sajnál tárgyas ige -t, -jon
1. Sajnál vkit: részvétet érez vki iránt, akit fájdalom, baj, kár ért. Sajnálja a szegény beteget. Ott sír a szegény gyerek, úgy sajnálom!  Özvegy édesanyám van nekem is otthon, Tudom én sajnálni a jó özvegy asszonyt. (Arany János) Százszorsujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr palástját … Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak. (Ady Endre) Ahogy kés, golyó | és tűz, a lány is kerülnivaló, | véltem, és sajnáltam szegényeket, | hogy oly idegenek, törékenyek. (Szabó Lőrinc)
2. Sajnál vkit, vmit: vkinek, vminek az elvesztése miatt bánatot, szomorúságot érez. Sajnálja korán elhalt gyermekét. Nagyon sajnálom elvesztett töltőtollamat. Régi otthonát ma is sajnálja. Az eltávozott munkatársat mindenki sajnálja.  Piros bársony keszkenőmet nem bánom, Csak a régi szeretőmet sajnálom. (népköltés) || a. Sajnál vmit: bántó érzése van, kedvetlen, szomorú vmi miatt. Ejnye, de sajnálom, hogy nem jött el.  Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros Összekoccan néha jó feleségével. (Petőfi Sándor) Holtig sajnálnám, ha igazi oroszlánnak néznének. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || b. (Nagyon) sajnálom: a) udvarias mentegetőzésként vmely megtörtént esettel kapcs.: rosszul tettem, bocsásson meg; b) <udvarias mentegetőzésként vmely ajánlat, ill. teljesíthetetlen kérés visszautasításával kapcs.:> nem tehetem, nem áll módomban. Nagyon sajnálom, nem mehetek el, mert meg vagyok hűlve. Nagyon sajnálom, nem szolgálhatok másfajta szövettel. c) <rendsz. ingerült visszautasításként:> nem törődöm vele!; nem foglalkozom tovább az üggyel!
3. Nagyon kímél vmit, vkit; féltve óv vmit; takarékoskodni akar vmivel. Nem sajnál sem időt, sem fáradságot; sajnálja a költséget; nem sajnálja a szót. (bizalmas) Ne sajnáld!: ne kíméld!, teljes erővel bele! Nem sajnálnék száz forintot, ha… Sajnálja a jó ruháját ilyen időben.  Megbolondult maga, amice, hogy erre a sok hazudozásra nem sajnálta az állam tintáját és papirosát. (Mikszáth Kálmán) Ruhát kellett vennem és nyakkendőt. Pedig de sajnáltam rá a pénzt! (Gárdonyi Géza) || a. (tagadó mondatban főnév igenévi tárggyal) (régies) Nem sajnál vmit tenni: nem tekinti tehernek, veszteségnek, hogy vmit megtegyen.  Ne sajnálja az úr nálam maradni egy kis vacsorára. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem sajnált közzénk, a magunk hasznára, lejőni. (Arany János) || b. Irigyel, megvon vkitől vmit; nagyon is nem szívesen ad, juttat vkinek vmit. Sajnál vkitől (vmitől) vmit (vkit), (ritka v. régies) vkinek, vminek v. vmiért. Sajnálja tőle a betévő falatot is. Sajnálta a zsírt az ételtől. Nem sajnálja tőle az elismerést.  Sajnálom annak a gazembernek ezt a drága portékát. (Csokonai Vitéz Mihály) A hasától, szegény, sohse sajnálta a pénzt. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: lesajnál; megsajnál.
sajnálás; sajnálható; sajnáló; sajnált; sajnáltat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT