rengeteg [2]
rengeteg [2] főnév -et, -e v. -je [ë, e, e]
1. Hatalmas fákból álló, nagy kiterjedésű, sűrű erdőség; őserdő, vadon. A Kárpátok rengetege menedéket nyújtott a bujdosóknak. Mikor mennek vala A nagy rengetegbe, Mendegél a hintó, Sírdogál a leány. (népköltés) S engem e vad rengetegben Ide s tova hajt a bú … (Kisfaludy Sándor) Szeretnék rengetegbe menni, Ahol nem lenne senki, senki! (Petőfi Sándor) Szelíd és rettenetes, mint egy dobogó és élő nagy domb, zúgó erdővel, zúgó rengeteggel. (Karinthy Frigyes)
2. (ritka) Sok egyfajta növényből álló, sűrű tömeg. Szécsi, az Ivánka, már emelé kardját, | Hogy dőlni segítse olaszok hadnagyát, De király megtiltá … Hanem ekkor, mint nagy rengetegét sásnak, Tipratja tömegjét a gyalog láncsásnak. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, szokatlanul nagy kiterjedésű, beépített hely, ahol nehéz tájkozódni. A nagyváros rengetege,
Szóösszetétel(ek): kőrengeteg, ősrengeteg.
