rengő [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e]
1. Olyan <nagy, szilárd tömeg>, amely reng (1–3, 5), mozog. Rengő föld, háj, hústömeg. Elül lépett be a főmufti, utána … a fővezér, mindkettő hófehér, rengő ősz szakállal, (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Éreztem, hogy megingott alattam az alap, melyre álltam, s most a rengő világ torzképet mutat. (Justh Zsigmond)
2. (költői) Hullámzó <víztömeg>. Rengő habok.
3. (régies) Ringó, himbálódzó, hajladozó. Látom … Fehérvár | Gyermekeit magasan rengő dárdákkal. (Vörösmarty Mihály) Lenn a ragyogó zöld tavacskák, fenn a hófehér madár, közbül a rengő, virágzó nádasrengeteg. (Krúdy Gyula)
4. (irodalmi nyelvben) (Érzelemtől, megindulástól) hullámzó, remegő, reszkető <testrész>. Oh, Ida, … | Mutassa rengő hév kebled, hogy élsz, S hogy e kebel csak érettem dobog. (Vörösmarty Mihály)
5. (választékos) Talajt, földet padlót megremegtető <mozgás, mozdulat>; döngő. Rengő léptek. Paripának rengő dobogását hallja. (Arany János) Kiment rengő férfias léptekkel a szomszéd terembe. (Justh Zsigmond)
1. (népies) Bölcső (1). Hogy lehet az, hogy így magamban kell maradni és … nem kell ringatni Bálintot a rengőben? Megfoghatatlan. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Nagy kendőből, ponyvából, pokrócból hevenyészett függőágy, csecsemő részére. || b. (tájszó) Forgatható, átfordítható támlájú rövid pad a bölcső számára.
2. (régies, költői) Párnázott, rugalmas szék v. más, kényelmes ülő alkalmatosság. Drága karos rengők dagadóra tömve, Bársonnyal bevonva, arannyal áttörve, Álltak a sátorban gyönyörű szép renddel. (Arany János) || a. (tájszó) Karos, hátas fapad.
3. (tájszó) Vesszőből font kas mint halászszerszám.