rendes
rendes [ë-ë v. e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, család>, aki, amely a rendet (4), a pontosságot szereti, holmiját rendben tartja, dolgát pontosan elvégzi; rendszerető. Rendes diák, gyerek, háziasszony, hivatalnok. || a. (bizalmas) Semmiféle szempontból nem kifogásolható, s ezért kedvünkre való <személy>; megbízható, derék. Nagyon rendes ember; rendes fizető; rendes mesterember. Rendes, jó ura van. Ha rendes ember vagy, nem tehetsz ilyet. A kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget, de rendes, tisztességes személy. (Mikes Kelemen) [Lizi] alkuba bocsátkozott … a lakás irányában, amint jóravaló, rendes lányhoz illik. (Krúdy Gyula) || b. Ilyen személyre jellemző. Rendesen dolgozik. [Turi Dani] nem siet, nem kapkod, rendesen végzi a dolgát. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <hely, helyiség, bútor>, ahol rendet tartanak, ahol nincs rendetlenség. Rendes az asztala, a fiókja, a háza tája, a könyvespolca, a szekrénye. Hogy a házam tájéka rendes, tiszta lehessen, most már nem volt elég egy cseléd. (Kaffka Margit) Rendes a kis szoba, de némiképp a spájzhoz hasonlít. (Móricz Zsigmond)
3. Erkölcsi v. (ritka) társadalmi szempontból kifogástalan <dolog>; olyan, amilyennek lennie kell. Rendes családi életet él. [Az asszonyról] azt tartották …, hogy nem rendes eredetű. (Gárdonyi Géza) Az ilyen dologból sohasem lehet rendes, tisztességes ügy … (Krúdy Gyula) || a. Józanul mértéket tartó. Rendes életmód.
4. Olyan <személy>, aki a szóban forgó helyen gyakran, rendszeresen megjelenik. Rendes vevőnk; a múzeumok rendes látogatója; a könyvtár rendes olvasója.
5. Olyan <hely>, ahol vki huzamosan tartózkodik; állandónak tekinthető. Marcinak Hortobágy volt rendes tanyája. (Petőfi Sándor) Az öreg asszony … „Budapest címtárá”-ból meggyőződött arról, hogy … Brunner Kálmán nevű felnőtt egyénnek nincsen rendes lakása Budapesten. (Ambrus Zoltán) || a. Az idő folyamán lassanként kialakult és állandósult. Rendes szokása szerint. || b. Állandó jellegű. Rendes bevételek, kiadások. A rendes osztrák sereg 25–35 éves veteránjai a kor és gyakorlottság előnyével bírtak a 19 éves gyerkőc honvédség fölött. (Vajda János) Akkoriban még nem voltak Pozsonyban rendes bérkocsik. (Mikszáth Kálmán) A végrehajtó állt a küszöbön rendes kíséretével. (Hunyady Sándor)
6. Olyan, amilyen általában lenni szokott, a megszokottól el nem térő; szokásos. Rendes helyárak: az előadások többségére érvényes h.; rendes körülmények ← között; rendes kerékvágásba → zökken, → zökkent; → visszazökken a rendes kerékvágásba; rendesen: a) szokásosan. b) (bizalmas) rendszerint. Késik, mint rendesen. Rendesen az a leghangosabb, aki maga is ludas a dologban. Orra, szája rendes. Az előadás rendes időben kezdődik. Rendes körülmények között fel sem tűnt volna. A kávéház visszakapta rendes képét. (Ambrus Zoltán) A test vékony, de egészségesnek látszik; … az ajk és fül piros, tehát az emésztés rendes. (Gárdonyi Géza) Egyedüli ellenség a sánta varjú, mert az kiszedi rendesen a Pistika kezéből a tejes kenyeret. (Tömörkény István) || a. Átlagos. Az autó rendes sebességgel haladt. Egy pillanat alatt legördültek … a meredekről … Rendes ember agyonzúzta volna magát szekerestül. (Jókai Mór) || b. Szabályos. Rendes időközökben. A gép rendesen működik. || c. Természetes. A betegség rendes lefolyása. Rendes, hogy az ember elvigyorodjék, mikor a tükörben meglátja magát szokatlan álcában. (Jókai Mór) A tyúk vörössé változott holtteste az a színvallás …, hogy nem rendes halállal múlt ki. (Mikszáth Kálmán) Az ember rendes hőmérséklete 37 fok. (Kosztolányi Dezső) || d. (jogtudomány) Rendes bíróság: az a b., amely az ügyeket a békében általában szokásos perrendtartás szerint tárgyalja. || e. Vmely szabályzatban, rendtartásban, menetrendben előírt, ill. ott szereplő. Rendes előadás, járat, óra; (iskolai) rendes (tan)tárgy: olyan t., amelynek a tanulását a tanterv minden tanulóra nézve kötelezővé teszi, előírja. || f. A költségvetésben illetményként biztosított és szabályszerű időközökben járó <fizetés>. Csaknem annyi volt a mellékese, mint a rendes fizetése.
7. Kellő v. megkívánt állapotban levő, ilyen minőségű. Sokáig nem volt egy rendes ruhája. Adjatok egy rendes ceruzát, mert ezzel már nem lehet írni. Hogy Bírónak különb művésznek kell lennie, mint amilyen az a szerencsétlen Barta, akin még soha senki se látott egy pár rendes kesztyűt, az világos volt, mint a kétszerkettő. (Ambrus Zoltán) [Könyveimnek] az árából egy köznapi rendes ruhát is vehetek, olcsó nyári ruhát, de divatos szabásút. (Gárdonyi Géza) || a. A társadalmi illendőségnek megfelelő. Rendesen öltözködik. Viselkedjék rendesen! Sirathatjuk is a multat, Mohácsot, Kiket ott a török fegyver levágott; Ha őket eltemették vón rendesen, Húsz ezer sír állna ottan egy helyen. (Petőfi Sándor) Minden évszakra három pár új gyermekcipő kellett, meg valami ruhácska is mindegyik iskolásnak; mert mindenáron … rendesen akartam járatni őket. (Kaffka Margit) || b. (bizalmas) A szóban forgó személy társadalmi helyzetének megfelelő igények kielégítésére alkalmas. Egészen rendes fizetése van. Rendes háztartást vezet. Rendes lakásuk van. || c. (bizalmas) Kedvére való. [A városka vitézeinek] öregségükben még egy rendes csetepátéjuk [= csetepatéjuk] sem akad itt a békés hegyi városka szolgálatában. (Krúdy Gyula)
8. (1945 előtt) Vmely szervezetben, testületben, közösségben teljes jogokat élvező, ill. abban a körben magasabb fokozatba tartozó. Az Akadémia rendes tagja; egyetemi → nyilvános rendes tanár; rendes tanár: fizetési osztályba sorolt, véglegesített középiskolai t.; (iskolai) rendes tanuló: <a magántanulóval ellentétben> olyan t., aki a tanulmányi időben köteles napról napra az iskolában megjelenni és ott a munkában részt venni. || a. (bizalmas) A szóban forgó foglalkozásra képesített. A kolbászkészítést nem bízta böllérre, hanem rendes hentest hívott. Már most ám igazán rosszúl lett Döbrögi, rendes Orvosokat hívtak. (Fazekas Mihály)
9. (tájszó, régies) Különös, furcsa. [Leányomnak] gyönyörű metszésű szemöldöke, nagy setét szeme, szép szája van … De ha ő rút volna is, én belé szerelmes vagyok. Rendes dolog ez az Atyaság. (Kazinczy Ferenc) A bizony rendes! Az úr azt kívánja éntőlem, hogy szeressem, az úr pedig előttem vallja meg, hogy mást szeret. (Csokonai Vitéz Mihály)
10. (népies) Rendesen: nagyon, alaposan, ugyancsak. Őt aztán rendesen elpáholták. Rendesen odamondogatott neki.
II. főnév -t, -e [e] (csak egyes szám) A megszokott, a szokásos mód, mérték, forma. A rendestől egy kissé eltér.
rendesség.
