rendészet
rendészet [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (hivatalos)
1. Az állam belső rendjének, a közrendnek, a közbiztonságnak és a közerkölcsnek fenntartása, biztosítása. A rendészet a rendőrhatóságok feladata.
2. <Egyéb állami intézményektől megkülönböztetve, ill. a katonasággal szembeállítva> az erre létesített állami szervezet (mint pl. a rendőrség). A rendészet közegei.
3. (üzemi élet) <Némely nagyüzemben> biztonsági és rendfenntartó feladatokat ellátó osztály, szervezet. A rendészeten kiállították a belépési engedélyt.
Szóösszetétel(ek): államrendészet; erkölcsrendészet; folyamrendészet; közrendészet; tűzrendészet.
rendészeti.
