rovó
rovó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely ró (1–7) vmit. A betűket rovó gyerek, kéz; az utcákat rovó koldus; rovó eszköz.
II. főnév -t, -ja
1. (iskolai, bizalmas) Általános, közép- v. szakiskolai tanulónak a tanév első v. harmadik negyedében tanúsított elégtelen előmeneteléről v. az iskolai törvényeket sértő magatartásáról a szülőknek küldött és az intőnél súlyosabb hivatalos figyelmeztetés; rovás (6). Két intője és egy rovója volt. Rovót kapott magyarból.
2. (ipar) A kádáriparban haszn. gyaluszerű vájó eszköznek a kése.
3. (népies, régies) Adókivető, adószedő személy. Az aljegyzőt nem is tűrte meg többé … a városban. Ki kellett őt tenni rovónak a bugaci pusztára. (Eötvös Károly)
